Prológus/Előszó

Szép, napsütötte napra ébredtem. Ez a napom is úgy kezdődött, ahogy a többi. Felkeltem, megmosakodtam, rendbe szedtem az arcom, felöltöztem, s gépemet a nyakamba véve indultam a közeli erdőbe.
Miután csináltam pár képet, gondoltam elmehetnék egy parkba, de csak a változatosság kedvéért.  Nem szeretek buszozni, ezért inkább sétáltam. Az út felénél kivettem a farmersortom zsebéből egy cigis dobozt, kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Tudom, nem szép szokás, de ez van. Mostanában annyira sokat stresszelek a munka miatt, ez az egyetlen dolog, ami megnyugtat.
Fél nyolc. - gondoltam, mikor a karórámra pillantottam.
Eloltottam a cigit, majd egy kukába dobtam. Leszedtem a lencsevédőt a gépről, s nekiláttam a fotózásnak.
Már elég régóta fényképezhettem, mikor valaki nekem jött, a kamera pedig kiesett a kezemből.
- Bassza meg! - káromkodtam jogosan, mikor láttam, hogy eltört. - Kösz bazdmeg, most vehetek egy újat! - kiabáltam a fiú után. Az egy pillanatra hátranézett, összeráncolta a szemöldökét, visszafordult, és továbbment. Kedves srác, mondhatom.
Felvettem a kamerát, kivettem belőle a memóriakártyát, majd a gépet kidobtam.
Hazafelé rágyújtottam még egy szál cigire.
Sóhajtozva dőltem le a kanapéra, miközben a cipőmet rugdostam le magamról.
Egészen elmélyedtem a tévé agyzsibbasztó világában, annyira, hogy észre sem vettem, hogy ma még semmit sem ettem. Bementem a konyhába, levettem a polcról egy banánt, és elkezdtem meghámozni.
Lehajoltam, hogy kidobjam a banán héját, mikor pillantásom véletlenül a mérlegre esett. Haboztam pár pillanatig, aztán rávetettem magam, s ráálltam a mérlegre. Féltem, mi lesz az eredmény. Ha 50 kilón alul vagyok, nagy a baj.
51,3.
Hatalmas kő esett le a szívemről.
Elfogyasztottam a banánt, majd felkullogtam a hálómba.
1 éve élek külön a szüleimtől. Azóta lakom Londonban, mióta elkezdődött az egyetem.
Kitártam a szekrényem ajtaját, hogy egy kényelmesebb nadrágot keressek. A keresés közepette megpillantottam egy koktél ruhát.
Istenem, milyen rég voltam bulizni.
Ábrándjaimat elhessegetve vettem ki egy mackónadrágot a szekrény aljából. Hirtelen megrezzent a telefonom, mire annyira megijedtem, hogy bevertem a polcba a fejem.
- Bakker. - ültem le az ágyra.
Ruth küldött SMS-t.
Hey, Eny! Mi lenne, ha ma elmennénk bulizni? Tedd félre a gépedet, és vaduljunk! Rád fér a kikapcsolódás! ;) xx

________________________________________________________________________

Hát, ennyi lenne a prológus. Tudom, nem nagy szám, de azért remélem tetszik nektek.
 Van valaki, aki esetleg hallott a H.S blogdesign blogomról? Azt sajnos törölnöm kellett. Nem mondom meg miért, amúgy is, aki kíváncsi hamar megöregszik.
Ez amolyan 'blogpótló' blog. Természetesen nem azért csináltam, mert a H.S Blogdesign-et töröltem. Úgy értem nem csak azért. Ez a blog már régebb óta készülőben volt.
És most jön a régi nóta, feliratkozni, komizni ér stb stb. Ha van időd és energiád, megihatnád a véleményedet. Tényleg, sokat jelentene.
Nincs komihatár, szerintem ez hülyeség. Ha valaki ír, akkor az ne másnak, hanem magának írjon. Az írást nem kényszerítik senkire, mindenki magától kezd bele a dologba.
Szóval. Nem szaporítom tovább a szót, további jó blogolást és olvasást mindenkinek. Első rész hamarosan.