2013.03.20., Hétfő London
Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, és késznek nyilvánítottam magam. Letipegtem a lépcsőn, elraktam egy doboz cigit a táskámba, bezártam az ajtót, s elindultam.
Nem volt nehéz taxit fognom, ezért hamar a megbeszélt helyre értem. De még így is késtem. Ruth már rég várt.
- Hol a fenében voltál? - kérdezte két puszi közt. - Mindjárt megfagynak a lábaim.
- Sajnálom, elszaladt az idő. Egyébként nagyon csinos vagy.
Ruth mint mindig, csodásan festett. Natúr sminkje és vállára omlott haja tökéletesen kiemelték arcának gyönyörű vonásait. A ruhával sem vitte túlzásba, egy egyszerű térd felé érő vastag pántos koktél ruhát viselt.
- Köszönöm. - mosolygott kedvesen. - De te sem panaszkodhatsz. - kacsintott.
Lassan elindultunk a kedvenc szórakozóhelyünkre, a Fabric Club-ba.
A buli már javában tartott. Mindenhol őrült fiatalok tombolnak, vagy épp szobára mennek.
Leültünk a pult melletti székekre, és megrendeltük az első italunkat. Ruth egy laza koktélt kért, még én egyből belevágtam a közepébe.
A negyedik pohár martinim után már nem igen érdekelt, hogy hogyan, és kivel táncolok. Egyszerűen csak adta magát az egész.
Egyszer a meleg kezek eltűntek a derekamról, a fiú a hátam mögül pedig lelépett. Vállat vonva táncoltam tovább, egészen addig, amíg egy újabb tenyér meg nem pihent rajtam, bár ezúttal a fenekemen. Kíváncsian fordultam meg, hogy jobban szemügyre vegyem a partneremet. Magas, erős termetű fiatal srác, göndör hajjal. Odahajolt hozzám, hogy súgjon valamit a fülembe. Leheletén éreztem a nem kevés alkohol szagát, de nem törődtem vele, mert én sem voltam más helyzetben. Nyilvánvalóan mindketten be voltunk rúgva, nem is kicsit.
- Rohadt dögös vagy.
Ajkait a nyakamra tapasztotta, én pedig erősen beletúrtam barna fürtjeibe.
- Akarlak.. - morogta miközben a hátamat simogatta.
- Mi lenne, ha elmennénk innen.. Mondjuk hozzám? - kérdeztem kacéran.
- Ez egy remek ötlet. - kacsintott, majd rácsapott a fenekemre.
- Nem bírom tovább, siess már. - mormogta, miközben a lyukba próbáltam beilleszteni a kulcsot. Pár pillanat elteltével sikerült kinyitnom az ajtót.
Zihálva döntött le a kanapéra. Ajkait folyamatosan a nyakamra tapasztotta, úgy próbálta meg lerángatni magáról a nadrágját. Végül egy rántással lehúzta magáról a bokszerrel együtt.
Gyorsan lekaptam magamról a ruhát, aztán kezdődhetett a buli.
Másnap a megszokottnál rosszabb fejfájásra ébredtem. Ráadásul a kanapén, egy ismeretlen, pucér fickó karjai közt. Rémületemben véletlenül legurultam a földre, amit hangos nyögéssel díjaztam.
Mire rájöttem, hogy teljesen meztelen vagyok, a fiú már kezdett ébredezni. Magamra kaptam egy pólót, ami valószínűleg az övé.
Lassan kinyitotta a szemeit, és értetlenül rám nézett.
- Hol a francban vagyok?
Kérdésére nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam egy pohár vizet és egy Algopyrint. Hálásan bólintott, miután elfogadta a gyógyszert.
- Ki vagy te? - kérdeztem, mire kínosan felnevetett.
- Harry vagyok. Tudod, akivel tegnap éjjel lefeküdtél.
- Nem biztos hogy lefeküdtünk. - ráztam meg a fejem. Na jó, kit akarok becsapni. Tuti, hogy lefeküdtünk. Még is mit csináltunk volna egy kanapén, pucéran? - Vagy.. Talán.
Mosolyogva megrázta a fejét. Hmm. Pont úgy mosolygott mint.. Te jó ég! Ruth! Teljesen ki ment a fejemből! Gyorsan felhívom, gondoltam.
A hetedik kicsöng után végre felvette. Hangjában tisztán érezhető volt az idegesség.
- Hol a picsában voltál? - kiabált a telefonba.
- Ruth, tudod.. Egy kicsit becsíptem, aztán..
- Tudod mit, nem érdekel. De legalább szólhattál volna, ha lelépsz!
- Elfelejtettem, ne haragudj.
Amíg én a barátnőmtől esedeztem bocsánatért, a srác felöltözött. Mindent felvett, kivéve a pólóját. Hoppá.
- Most.. Le kell tennem. - dadogtam. - majd hívlak. És még egyszer bocsi. Szia.
Kinyomtam a telefont, és a srácra néztem. Vigyorgott, ennek köszönhetően pedig előbukkantak az arcán a gödröcskéi. Gyönyörű zöld szemeivel a lábaim és a melleim pásztázta, mire az arcom pírbe borult.
- Odaadnád a pólóm? - szólalt meg néhány másodperc elteltével.
- Pe..Persze. - bólintottam zavartan. Felszaladtam a szobámba, és átvettem Harry pólóját.
- Kösz. - mondta, mikor a kezébe nyomtam a pólóját.
- Nincs mit.
- És, mi a te neved, gyönyörűm?
- Enelyse. Enelyse Newman.
Ez elképesztő. Hihetetlen, hogy ez a srác,akit még csak nem is ismerek, egy szóval le vesz a lábamról.
- Hogy lesz tovább?
- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze a homlokom.
- Csak egy éjszaka volt? - röhögte. - Vagy esetleg megadod a számod, és talán felhívlak - ahogy beszélt, egyre közeledett felém. Mikor már szinte 5 centi sem volt köztünk, ajkait a nyakamra tapasztotta, s szívni kezdte azt. Hangosan felnyögtem, és körmeimet a fenekébe mélyesztettem.
- Na, csak óvatosan. - dörmögte a hajamba. - Az előbb még nem voltál ennyire merész. - suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozta a nyakam, mire halkan felkuncogtam. Kibújtam ölelése közül, hogy keressek egy tollat. Egy perc elteltével már a számomat firkantottam izmos karjára.
- Megismételhetnénk. - mosolyogtam rá.
- Ezt én is így gondolom. - a szemeiben valamiféle csillogást fedeztem fel. Ez a fiú rejtélyes, nagyon is rejtélyes. Sejtem, hogy nem az, akinek mutatja magát. Legalábbis a perverz, rossz fiús külső mögött, valami egészen más rejlik. A tekintete tele van érzelmekkel, mintha csak az előbb beszéltem volna meg vele a gondjaimat. Ő afféle, 'lelki szemetesláda' lehet, akinek a hozzá közel állók bátran kiöntik a szívüket.
________________________________________________________________________
Nos, ennyi lett volna az első fejezet. Tudom hogy rövid, meg minden, de nem akartam sokáig húzni.. :D Komikat és feliratkozókat kérek, most. :D De komolyan, ha van időd és energiád, na meg ha tetszik a blog, iratkozz fel és komizz. Sokat jelentene :3
Kövi rész hamarosan. <3
- Mi lenne, ha elmennénk innen.. Mondjuk hozzám? - kérdeztem kacéran.
- Ez egy remek ötlet. - kacsintott, majd rácsapott a fenekemre.
- Nem bírom tovább, siess már. - mormogta, miközben a lyukba próbáltam beilleszteni a kulcsot. Pár pillanat elteltével sikerült kinyitnom az ajtót.
Zihálva döntött le a kanapéra. Ajkait folyamatosan a nyakamra tapasztotta, úgy próbálta meg lerángatni magáról a nadrágját. Végül egy rántással lehúzta magáról a bokszerrel együtt.
Gyorsan lekaptam magamról a ruhát, aztán kezdődhetett a buli.
Másnap a megszokottnál rosszabb fejfájásra ébredtem. Ráadásul a kanapén, egy ismeretlen, pucér fickó karjai közt. Rémületemben véletlenül legurultam a földre, amit hangos nyögéssel díjaztam.
Mire rájöttem, hogy teljesen meztelen vagyok, a fiú már kezdett ébredezni. Magamra kaptam egy pólót, ami valószínűleg az övé.
Lassan kinyitotta a szemeit, és értetlenül rám nézett.
- Hol a francban vagyok?
Kérdésére nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam egy pohár vizet és egy Algopyrint. Hálásan bólintott, miután elfogadta a gyógyszert.
- Ki vagy te? - kérdeztem, mire kínosan felnevetett.
- Harry vagyok. Tudod, akivel tegnap éjjel lefeküdtél.
- Nem biztos hogy lefeküdtünk. - ráztam meg a fejem. Na jó, kit akarok becsapni. Tuti, hogy lefeküdtünk. Még is mit csináltunk volna egy kanapén, pucéran? - Vagy.. Talán.
Mosolyogva megrázta a fejét. Hmm. Pont úgy mosolygott mint.. Te jó ég! Ruth! Teljesen ki ment a fejemből! Gyorsan felhívom, gondoltam.
A hetedik kicsöng után végre felvette. Hangjában tisztán érezhető volt az idegesség.
- Hol a picsában voltál? - kiabált a telefonba.
- Ruth, tudod.. Egy kicsit becsíptem, aztán..
- Tudod mit, nem érdekel. De legalább szólhattál volna, ha lelépsz!
- Elfelejtettem, ne haragudj.
Amíg én a barátnőmtől esedeztem bocsánatért, a srác felöltözött. Mindent felvett, kivéve a pólóját. Hoppá.
- Most.. Le kell tennem. - dadogtam. - majd hívlak. És még egyszer bocsi. Szia.
Kinyomtam a telefont, és a srácra néztem. Vigyorgott, ennek köszönhetően pedig előbukkantak az arcán a gödröcskéi. Gyönyörű zöld szemeivel a lábaim és a melleim pásztázta, mire az arcom pírbe borult.
- Odaadnád a pólóm? - szólalt meg néhány másodperc elteltével.
- Pe..Persze. - bólintottam zavartan. Felszaladtam a szobámba, és átvettem Harry pólóját.
- Kösz. - mondta, mikor a kezébe nyomtam a pólóját.
- Nincs mit.
- És, mi a te neved, gyönyörűm?
- Enelyse. Enelyse Newman.
Ez elképesztő. Hihetetlen, hogy ez a srác,akit még csak nem is ismerek, egy szóval le vesz a lábamról.
- Hogy lesz tovább?
- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze a homlokom.
- Csak egy éjszaka volt? - röhögte. - Vagy esetleg megadod a számod, és talán felhívlak - ahogy beszélt, egyre közeledett felém. Mikor már szinte 5 centi sem volt köztünk, ajkait a nyakamra tapasztotta, s szívni kezdte azt. Hangosan felnyögtem, és körmeimet a fenekébe mélyesztettem.
- Na, csak óvatosan. - dörmögte a hajamba. - Az előbb még nem voltál ennyire merész. - suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozta a nyakam, mire halkan felkuncogtam. Kibújtam ölelése közül, hogy keressek egy tollat. Egy perc elteltével már a számomat firkantottam izmos karjára.
- Megismételhetnénk. - mosolyogtam rá.
- Ezt én is így gondolom. - a szemeiben valamiféle csillogást fedeztem fel. Ez a fiú rejtélyes, nagyon is rejtélyes. Sejtem, hogy nem az, akinek mutatja magát. Legalábbis a perverz, rossz fiús külső mögött, valami egészen más rejlik. A tekintete tele van érzelmekkel, mintha csak az előbb beszéltem volna meg vele a gondjaimat. Ő afféle, 'lelki szemetesláda' lehet, akinek a hozzá közel állók bátran kiöntik a szívüket.
________________________________________________________________________
Nos, ennyi lett volna az első fejezet. Tudom hogy rövid, meg minden, de nem akartam sokáig húzni.. :D Komikat és feliratkozókat kérek, most. :D De komolyan, ha van időd és energiád, na meg ha tetszik a blog, iratkozz fel és komizz. Sokat jelentene :3
Kövi rész hamarosan. <3
Szia, kész a kritikád http://kritikatolunkneked.blogspot.ro/2013/11/kritika-138-im-not-mistake.html
VálaszTörlés